Blog

Mindenkinél méhnyakrákot okoz a HPV?

Szerencsére nem. A szexuálisan aktív korosztály 80 százaléka megfertőződik a HPV valamelyik variánsával élete, de leginkább a 20-as évei során, ilyen sokan mégsem küzdenek méhnyakrákkal. Általánosságban elmondható, hogy sokan tünetmentesen vészelik át a fertőzést, ám vannak olyanok is, akikben évekig túlél, hozzájárulva így a rákos sejtek kialakulásához. Mivel a daganat néhány kivételtől eltekintve lassan fejlődik, rendszeres szűréssel már a rákmegelőző állapot azonosítható, így komoly esély van a gyógyulásra. 

Magyarországon a jelenleg érvényben lévő protokoll szerint három évente ajánlott méhnyakrákszűrést végeztetni, de akkor vagyunk a legnagyobb biztonságban, ha évente ellenőriztetjük magunkat. (A megelőzésről ITT olvashatsz.) Fontos tudni, hogy bár van összefüggés, a méhnyakrákszűrés nem egyenlő a HPV-szűréssel. Előbbi azt vizsgálja, hogy van-e valamilyen sejtszintű elváltozás, utóbbi pedig azt, hogy a szervezet fertőzött-e humán papillomavírussal. Amennyiben a páciens mindkettőt szeretné elvégeztetni, külön jelezni kell a nőgyógyásznak.

Hogyan történik a méhnyakrákszűrés?

– Rákszűrés során a méhnyak külső felszínéről és az átmeneti zónáról sodrunk le sejteket. Az így vett minta két sejttípust tartalmaz, a laborban ezek szerkezetét vizsgálják – mondja Dr. Tóth Alexandra szülész-nőgyógyász, meddőségi specialista, a LilyMed alapítója.  – Az eredmény sok más mellett kimutatja a gyulladásos elváltozást, a fertőzést, a hormonhiányos állapotot, és az olyan elváltozásokat is, amelyek a HPV-fertőzéshez kötődhetnek. Utóbbi esetén azonban további vizsgálat szükséges, hiszen ennyiből nem tudhatjuk biztosan, hogy valóban HPV-vírus okozta-e a problémát, ahogy azt sem, hogy jó vagy rossz indulatú elváltozásról van-e szó.

Magyarországon a citológiai leleteket jelenleg a Bethesda módszerrel értékelik. Ez jóval árnyaltabb képet fest az eredményről, mint elődje a Papanicolau-skála. Ám tudni kell, hogy ha a citológia negatív, az nem jelenti, hogy a páciensnek nincs HPV-je, ahogy azt is, hogy az eredmény sosem fekete-fehér, hiszen nagyon összetett képet mutat.

Mi alapján döntenek a kezelésről?

Ha a citológiai vélemény alapján felmerül a méhnyakrák vagy a rákmegelőző állapot gyanúja, indokolt a méhnyak kolposzkópos vizsgálata. Ekkor az orvos egy nagyítólencsés gép segítségével közelebbről is szemügyre veszi a méhnyakat, ezen kívül kérhet HPV szűrést, figyelembe veszi a páciens életkorát és anamnézisét, de segítheti a döntésben az itthon elérhető, de kevésbé használt méhnyak biopszia is.

Magyarországon, ha a citológia alapján fennáll a méhnyakrák gyanúja, általában konizációt végeznek a betegen. Ez azt jelenti, hogy egy bódításos műtét során kimetszik a méhnyakból az érintett területet, azaz egy nagyobb ék alakú részt, és az így kapott szövetet vizsgálják meg. Egyes esetekben ezt megelőzően végezhető méhnyak biopszia is, ami szintén szövettani eredményt ad, ám nagyobb műtét elvégzése nélkül segít meggyőződni róla, hogy jó vagy rosszindulatú elváltozásról van-e szó, illetve, hogy elegendő-e az utánkövetés, vagy elkerülhetetlen a konizáció. Mivel utóbbi egy komolyabb beavatkozás, a későbbi szövődmények (koraszülés pl.) kockázata is nagyobb, így – főként családtervezés előtt álló nőknél ­– érdemes lehet a biopsziát is beiktatni a folyamatba, hiszen előfordulhat, hogy az eredménye azt mutatja, egyelőre nincs szükség konizációra. Azt azonban fontos tudni, hogy a biopszia nem helyettesíti a konizációt, ha ténylegesen szükség van rá, így inkább kiegészítő lehetőségként tekintsünk rá és mindenképp forduljunk specialistához, ha elvégeztetnénk.

Fotó: Freepik, ArtPhoto_studio